Karate
Hárspataki Gábor
MTK legendárium | 144. rész.
A halgazdag Néva látja el részben a fővárosiak böjti asztalait friss hallal és a Néva bőséges vize öblíti ki az óriási város nagykiterjedésű csatornahálózatát. Ámde hálás is mindezekért a szent-pétervári az ő kedves Névájának, melynek tavaszi jégzajlását mindig szertartással ünnepelik s ebben az uralkodó is részt vesz.
A város parancsnoka nagy, kristálytiszta Néva vizet nyújt a cárnak, aki azután a főváros jólétére kiürített öblös poharat arannyal megrakva adja vissza hű várparancsnokának. […] Az utcai élet legélénkebb a három nagy sétányon. Az Angol-rakparton, a Nyári-kertben és a Hajóhadi-palota kettős fasora alatt, de mindenekfölött a Nyevszki-Proszpekten.
Ami Párizsnak a Rue de Rivoli, Nápolynak a Toledo út, Berlinnek ax Unter den Linden és a Grosse Friedrich-Strasse, Bécsnek pedig a Ring és amivé Budapest számára a Sugárút (Andrássy út) lesz, az Szent-Pétervárnak a Nyevszki-Proszpekt. […] Kábító benyomást gyakorol ránk a gazdag változatos utcai kép. Itt hullámzik délben 12-2-ig az orosz főváros társadalmi köreinek színe-java, vagy sétálva vagy kocsikázva. A széles út előkelőbb, keresettebb és így természetesen gazdagabb boltkirakatokkal is bíró oldala az északi. A világtájék nagy szerepet játszik az orosz fővárosban, mert például az említett északi oldalra süt a séta ideje alatt a tavaszi és az őszi napfény. […]
A lakosság az óriási birodalom száz népfajából toborozta össze magát, melyek negyvenhárom különböző nyelven beszélnek. Ezekhez járulnak azután az idegen nemzetek képviselői, kik között legszámosabbak […] az evangélikus németek. […] A fehér márványból készült sok épület, azoknak kecses korintoszi pillérei, […] és a szellős nyílt előcsarnokok persze szomorúan, mintegy a hidegtől dideregni látszanak, akkor, midőn a harminc foknyi hidegség fagyasztja rájok a párázatot, de ha beköszöntenek a nyár hosszú napjai, midőn a nap tizennyolc órán keresztül aranyozza be meleg sugaraival a vakító fehérségű márványépületeket, akkor látjuk csak igazán, mily páratlan kincset bír az orosz főváros ama nagyszerű épületekben, melyek a remek Hellász nagyszerű palota-stíljeit oly rendkívül nagy számban elevenítették föl a cárok székvárosában, aminőben az sehol másutt nem található az egész világon. . […]
A nyári éj sehol sem szebb, mint Szent-Pétervárt. […] Egy ilyen éjnek legelragadóbb szépségét a világosság képezi. […] A világos delejes fény a sötétség országát még éjjel sem hagyja uralomra jutni, […] mely nem engedi, hogy az apró szárnyasok nyugalomra vonuljanak, hanem őket vidor ösztönzi, . […] a virágkelyheket is nyitva tartja. […] Ilyenkor kell látni Szent-Pétervárt, hogy fogalmunk legyen egy nagyszerű éjről. Egy világos júliusi éj az orosz fővárosban, ha azt a habokon könnyedén tovasikló gondolában töltjük a Néva ragyogó víztükrén, oly fönséges, oly nagyszerű, oly elbájoló és megragadó, hogy ahhoz képest Velence lagúnáinak éji élvezetei is egészen eltűnnek.”